Citromos kosár - történet

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.

- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel.
Amikor nagy a forróság, lepihenünk.
Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:

- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára.

- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet.
Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.

- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.

- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.


szólj hozzá: Rico a zombi

 

Egy filozófia professzor kiállt az osztály elé. Amikor elkezdődött az
óra, minden kommentár nélkül elővett egy üres befőttes üveget és
megtöltötte 4-5 cm-es KÖVEKKEL. Majd megkérdezte a diákokat, hogy
megtelt-e az üveg. A diákok egyetértettek, hogy igen. A professzor
ekkor elővett egy doboz KAVICSOT és beleöntötte az üvegbe. Enyhén
megrázta az üveget, és a kavicsok kitöltötték a nagyobb kövek közötti
réseket. Újra megkérdezte a diákokat, hogy megtelt-e az üveg.
Egyetértettek, hogy igen. A professzor ekkor elővett egy doboz HOMOKOT
és beletöltötte az üvegbe. A homok természetesen kitöltötte a maradék
helyet is. Megint megkérdezte a diákokat, hogy megtelt- e az üveg. A
diákok egyhangúan igennel válaszoltak. A professzor ekkor elővett két
doboz sört az asztal alól és beleöntötte az üvegbe, kitöltve a
homokszemek közötti réseket is. A diákok nevettek; Most, mondta a
professzor, lássák be a következőt. Ez az üveg az Önök élete. A
nagyobb KÖVEK a fontos dolgok: a család, a társ, az egészségünk, a
gyerekeink- olyan dolgok, melyek, ha minden más el is veszik, még
kitöltik az életünket. A KAVICSOK a többi dolog, ami számít-, mint pl.
a munkájuk, a házuk, a kocsijuk. A HOMOK minden más. Az apróságok. Ha
először a homokot töltik az üvegbe, folytatta, nem marad hely a
kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez igaz az életre is. Ha minden
energiájukat az apróságokba fektetik, soha nem marad hely az igazán
fontos dolgoknak. Figyeljünk oda a boldogságunkhoz fontos dolgokra.
Játsszanak gyermekeikkel. Figyeljenek oda az egészségükre. Vigyék el
táncolni párjukat. Mindig lesz majd idő dolgozni, lakást takarítani,
vendégeket hívni. A köveket rendezzék először- amik a legfontosabbak.
Állítsák fel a sorrendet. A többi csak homok. Az egyik diák felemelte
a kezét és megkérdezte, hogy mit reprezentál a sör. A professzor
elmosolyodott. - Örülök, hogy megkérdezte. Ezzel csak azt akartam
volna jelezni, hogy mindegy mennyire tűnik telinek az életünk, két
sörnek mindig marad hely...

Szegény Bimbó

Szegény Bimbó

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak..

Lakásfelújításban vagyunk.
Elmentem hát körülnézni a legújabb barkácsáruházba, amit egy jedilovagról neveztek el. Nem értem, a jediknek mi köze a barkácsoláshoz, de gondoltam, legalább az erő is velünk lesz, a munkák alatt. ... Először megnéztem a katalógust, amit a postaládában találtam, és kivágtam belőle a dolgokat, amikre szükségünk lesz. Kivágtam az egyik csinos munkásfiút is, de sajnos a vásárlás során kiderült, hogy munkásokat nem árulnak. Kerestemazt a ragasztót, amit reklámoztak, hogy a plafonra, meg a falra is felragad vele a szék. Gondoltam, ha már átalakítás, legyen olyan a nappalim, mint senki másnak! De azt mondta az eladófiú, hogy ez nem praktikus, mert nehéz beleülni. (lehet, hogy a praktikus dolgokért a praktikerbe kellett volna mennem?) Aztán vettem egy új zuhanyrózsát, (az a kedvenc virágom, főleg, ha a Mókucim nincsen otthon mert a régit már annyira nem élvezem, uncsi lett. Vettem még egy új WC-deszkát. Tökjó, mert átláccó és szögesdrótot tettek bele. Ezt nem fogja szeretni a drágám, mert nem fogja látni, hogy le van-e hajtva, vagy sem, és ha olvasni megy oda, szúrni fogja, remélem. Aztán akciós bambuszfüggönyt is vettem, bár nincsen buszunk, de majd felszereljük a tetőablakra. Kinéztem magamnak egy jó kis könyvespolcot, amit haza akartam vinni, de sajnos csak lapraszerelt – vagy mi – volt.

De nem is értem, mi értelme van egy polcnak egy dobozban? A doboz is jó lenne a könyveknek, de akkor meg miért tesznek bele különféle deszkákat? Ha beleteszem a dobozba a könyvet, nem tudom hová tenni a polcokat. A pénztáros ugyan azt mondta, hogy össze lehet rakni, van is benne haszn állati utasítás, meg imbuszkulcs! Na, de mit kezdjek én egy buszkulccsal? Szóval az obiban csupa busz-alkatrész lehet kapni. Lehet, hogy kéne vennünk egy buszt?

A pénztárban a bankkártyámmal akartam fizetni, de valami nem stimmelt, a nem fogadta ez a jelszavamat, erre a srác azt mondta, hogy a kártyámmal valami grimbusz van! Áááá Holnap visszamegyek, addig csinálunk majd valahogy pénzt, mert azt mondták, hogy készpénzzel is lehet fizetni a bankkártya helyett. Szépen visszaraktam mindent a polcok mellé, majd obi felpakolja, ha már vele van az erő, és inkább átjöttem a Médiapiacba. Néztem tévéket, mindegyiken ugyanazt a filmet játszották, meg hallgattam zenéket, kivasaltam a hajam, megmasszíroztam a vállam, megszárítottam a körmöm, lehűtöttem az üdítőmet, és a kiállított gépen éppen írom a mai naplómat. Mindezt ingyen, itt legalább segítettek az eladók, otthon meg sosem tudom beletenni a dévédét a falravetítős tévébe, és csak feldühítem magam a Mókucin, mert a hűtőben mindig nyitva hagyja a villanyt. Most pedig mennem kell, mert már annyit mosolyogtam a biztonsági őrre, meg rebegtettem a szempillámat, hogy attól félek, azt hiszi lopni akarok, vagy a kijáratnál kifizettetik velem a villanyszámlát, amit elhasználtam?

A legjobb sztorim
Bővebben...
Írd le te is vicces sztoridat és ajándékod egy iPad2 lehet!

Tegnap itt volt a gázórás és megkérdezte,hogy tudom-e hogy Magyarország miért sötét???
Mondom nem!
Erre Ő: "azért,mert a törökök magukkal vitték a holdat, az oroszok a csillagot, a cigányok meg lopják a napot!!!
És akkor mitől lenne világos???"

Mert az ember jó...
Bővebben...
 Katt a képre a történetért!
Napi történet
 Nekem potyogtak a könnyeim:)

 Volt egyszer egy tökéletes nő és egy tökéletes férfi. Találkoztak és mivel a kapcsolatuk is tökéletes volt, összeházasodtak. Az esküvő is tökéletes volt. A közös élet szintúgy. Egy havas-viharos karácsony éjszakán ez a tökéletes pár egy kanyarokkal teli úton utazott, amikor észrevettek valakit az út szélén, aki szemmel láthatóan lerobbant. Mivel ők voltak a tökéletes pár, megálltak, hogy segítsenek. A télapó volt az, egy óriási zsákkal, tele ajándékokkal. Mivel nem akarták, hogy a gyerekeknek karácsony este csalódniuk kelljen, a tökéletes pár autójába invitálta a télapót az ajándékokkal együtt. És már úton is voltak, hogy kiosszák azokat. Sajnálatos módon az amúgy rossz útviszonyok egyre romlottak, végül balesetet szenvedtek.
Csak egyikőjük élte túl.
Ki lehetett az?

A tökéletes nő volt az.

Ő volt az egyetlen, aki valaha létezett. Mindenki tudja, hogy a télapó nem létezik, tökéletes férfi meg annyira sem.

A nőknek itt vége a levélnek!

A férfiak olvassák tovább!

Tehát ha nem létezik a télapó és a tökéletes férfi, akkor a nő vezetett.

Ez megmagyarázza, hogy miért történt a baleset.

Ha nő vagy és még mindig olvasod, akkor ez egy valamit bizonyít:
a nők sohasem azt csinálják, amit mondanak nekik!

 Istennel beszélget egy ember.

 - Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?

 Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: 

- Amit most láttál, az a Pokol volt. Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek: 

- Én ezt nem értem! 
- Ó, pedig ez egyszerű -válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

 Kedves férjem!

Azért írom Neked ezt a levelet, hogy elmondjam: végleg elhagylak! Hét éven keresztül jó feleséged voltam és semmit nem kaptam érte. Az utóbbi két hét maga volt a pokol. A főnököd felhívott, hogy felmondtál és ez volt az utolsó csepp a pohárban! Múlthéten amikor hazajöttél, észre sem vetted, hogy megcsináltattam a frizurámat és a körmeimet, a kedvenc ételedet főztem és este egy vadonatúj hálóing volt rajtam! Hazajöttél, két perc alatt megvacsoráztál, aztán miután megnézted a meccset, egyenesen felmentél aludni. Nem mondtad, hogy szeretsz-e még, nem érintettél meg, semmit nem tettél. Vagy hazudsz nekem, vagy nem szeretsz már, bármi is a helyzet, én elmegyek.

U.i.: Ha megpróbálnál megkeresni, inkább ne tedd! A BÁTYÁD és én Nyugat-Virginiába költöztünk, együtt. További remek életet!

Az ex-feleséged.

---------------------------------------------------------------



Kedves ex-feleségem!



Semmi nem tette jobbá a napomat mint az, hogy megkaptam a leveledet! Valóban hét éve házasodtunk össze, jóllehet Te nagyon távol állsz a jó feleség fogalmától. Sokat nézek sportot, hogy ezzel próbáljam meg elfojtani az állandó zsörtölődésedet. Nagy baj, de ez van. Észrevettem, hogy levágattad múlt héten a hajad, de az első dolog, ami az eszembe jutott az az volt, hogy "Úgy nézel ki, mint egy férfi!"
Az anyám úgy nevelt, hogy inkább ne mondjak semmit, ha nem tudok valami szépet mondani. Amikor megfőzted a kedvenc ételemet, valószínűleg összekevertél a BÁTYÁMMAL, mivel én már hét éve nem eszem disznóhúst. Elmentem lefeküdni, mikor megláttam rajtad az új hálóingedet, hiszen még rajta volt az ára. Imádkoztam, hogy csak véletlen egybeesés legyen, hogy a bátyám reggel 50 dollárt lért tőlem kölcsön, a hálóinged pedig 49,99-be került. Mindezek után még mindig szerettelek és úgy éreztem, meg tudjuk oldani. Tehát amikor észrevettem, hogy nyertem a lottón 10 millió dollárt, felmondtam a munkahelyemen és vettem magunknak két jegyet Jamaikába. De mikor hazaértem, Te már nem voltál ott. Tudom, mindennek oka van. Remélem olyan életet élsz, amilyet mindig is akartál. Az ügyvédem azt mondta, hogy az alapján a levél alapján, amit írtál nekem, egy fillért sem fogsz tőlem kapni. Tehát csak óvatosan.

U.i.: Nem emlékszem, hogy mondtam volna valaha,de Carl a bátyám, Carlaként született.
Remélem nem baj!

Pokolian gazdag és szabad férjed.

Augusztus 30.
Házat akarunk építeni, de sajnos nincs pénzünk. Majd

csak összedobjuk valahogy. Öcsém hegedűművész. A helyi

ÁFÉSZ "Rózsafa" étteremben működő , ifjabb Kodály

Zoltánról elnevezett vonósnégyes vezetője. Én ugyanott

vagyok a ruhatárban belső ellenőr.

 

Szeptember 1.

Elhíreszteltük a rokonságban, hogy dédapánk 14

méter hosszan, 6 méter szélesen és 3 méter mélyen

kincset ásott el. Így aztán 3 nap alatt elkészült a

ház alapja.

 

Szeptember 22.

A ház már alá van pincézve, viszont a Tüzép-ről

napokkal ezelőtt nagy mennyiségű tégla tűnt el. Azért

a biztonság kedvéért ráírtuk a mi tégláinkra, hogy

"Fizetve".

 

Október 1.

A ház már áll. Az ácsok is remekül dolgoztak, de a

belső munkák még hátra vannak. Ma este eldöntjük, hogy

ki és mit fog nekünk felajánlani a házhoz. Ez azért

szép tőlük, sírva is fakadtunk.

 

Október 5.

Öcsémmel úgy döntöttünk, hogy vendégségbe megyünk.

De nem volt otthon senki. Ezt nem hiszem el! Mondtam

öcsémnek, hogy adjon egy pofont. Úgy megütött, hogy

tokostul kivittem az ajtót. Haza is hoztuk.

 

Október 8.

Az öcskössel körülnéztünk a környéken. Délután

felé megszomjaztam. Be is csöngettem az egyik házba.

Azt mondták a függöny mögül, hogy igyak a kerti

csapból. A csap nehezen működött, ezért hazahoztam. A

30 méteres vízvezetékkel együtt. Otthon vettem csak

észre, hogy a vezeték végén bojler is van. Viszont a

bojlerhez egy kád is tartozott, amiben egy gyönyörű nő

fürdött. Ennek furcsa módon a feleségem örült a

legjobban. Holnap az asszonyt orvoshoz viszem.

 

Október 10.

Az éjjel nagy vihar tombolt. De akkora, hogy a

szomszéd összes cserepét a mi tetőnkre fújta át. Éppen

illett rá.

 

Október 12.

Tegnap megünnepeltük, hogy eddig saját erőnkből

hoztuk össze a házat. Egy étteremben mulattunk. Az

öcskös úgy berúgott, hogy padlót fogott. Azt is

hazahoztuk.

 

Október 20.

Nagyon szép kovácsoltvas kaput láttunk. Becsöngettem.

Kiszóltak: szabad!

Haza is hoztuk.

 

Október 24.

Unokabátyám, Kálmán bolondul a téli sportokért. A

minap fölvett egy hátizsákot, fejére sísapkát húzott,

és kezében egy jégcsákánnyal betoppant az OTP-be, ahol

magához kérette az egész bevételt. Legutóbb

Sopronkőhidáról írt levelet, melyben közölte velünk,

hogy itt áll Európa Kapujában, de sajnos belülről.

Kért babakrémet, hajolajat, bőrápoló kenőcsöt és

szemceruzát. Kár hogy bent van, mert nagyon

hiányzik az építkezésnél. Főként a keze.

 

Január 4.

Öcsém Balatonföldváron sétálgatott az egyik villa

szobájában. Egyszer csak előugrott egy kutya, és

megkergette, mire ő fejest ugrott a medencébe. A

medence tele volt száraz falevéllel. A fejestől az

öcsém 10 centivel rövidebb lett. Most behúzott nyakkal

közlekedik, ettől úgy néz ki, mint egy teknősbéka. Az

esettől olyan dühös lett, hogy hazahozta a medencét.

Hogy eltüntesse a nyomokat, megette a kutyát. Így

mindenki jól járt, és a káposzta is megmaradt.

 

Január 7.

Hatalmas dörrenésre ébredtünk. Valaki a kerítésen

keresztül bedobott 6 db komplett ablakot. De az is

lehet, hogy maguktól repültek be, mert az ablakoknak 2

szárnya volt.

 

Január 11.

Találtunk egy megbízható villanyszerelőt, aki a mi

fogyasztásunkat rá tudja kötni a szomszéd

villanyórájára. Most neki pörög. Kész főnyeremény.

 

Február 15.

Lakásügyben a szerveknél annyit kilincseltem, hogy

mindegyik a kezemben maradt. Így aztán lassan

összeállt a ház.
 

Február 16.

Este becsöngetett a jó szomszéd. Áthozta a Satelit

antennáját és a nagyképernyős Sony televízióját. Azt

mondta: Használják egészséggel! A bíróságon ezt a

tényt tagadta.

 

Február 24.

Öcsém késő este jött haza egy komplett

hálószobabútorral. Azt mondta, hogy az utcán találta,

és biztos valaki véletlenül húzta ki a zsebéből, a

zsebkendőjével együtt. Csak neki lehet ilyen

szerencséje!

 

Február 25.

Öcsém részt vett egy délutáni futóversenyen. Ő

szaladt elöl, hóna alatt egy padlószőnyeggel. Az

áruház dolgozói csúnyán lemaradtak. Azért mit tesz az

állandó edzés!

 

Február 26.

Megtartottuk a házavatót. A társaság jól érezte magát.

A vendégek éjfél felé távoztak. Kora reggel vettük

észre, hogy hiányzik a bejárati ajtó, 70 méter

elektromos vezeték, 12 kapcsoló, a WC csésze, 7

négyzetméter válaszfal és a cserépkályha. De nincs

baj, mert holnap mi is házavatóra megyünk!

Turmix
Turmix
Kutatás
Facebook
Keserű sorsok
Keserű sorsok De csúnya kopasz fejed van!!
Még több ilyet: Keserű sorsok

Jukebox - citromzene
Zenedoboz
Hallgass bele abba, amiket mi is szoktunk hallgatni: zenedoboz
Locitrom - Humor - Vicces videók - Viccek